Az aranyról

 

Az arany tulajdonságai

A nemesfémek a "nemes" jelzőjüket egyszerűen fogalmazva azért kapták, mert nemes tulajdonságokkal rendelkeznek. Ide soroljuk a réscsoport két elemét az aranyat és az ezüstöt, amelyek az oxigénnek szemben is ellenállóak. Nemesfémnek tekintjük még a platinacsoport elemeit, a platinát és a platina-fémeket.

Az arany kémiai jele: Au, ez a latin Aurum szóból ered.
Az arany kristályrács típusa: szabályos lapközepes.
Olvadáspontja: 1063 °C
Forráspontja: 2970 °C
Sűrűsége: 19,32 g/cm3

Az arany története hosszú évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Az, hogy ez a szép sárga fém kapta az általános értékmérő kitüntetett szerepét, egyáltalában nem véletlen. Az ismert kémiai tulajdonságainak, szép küllemének, könnyű megmunkálhatóságának és főleg nehéz kitermelésének, előállításának következménye ez.

Az arany nem oxidálódik, nehezen alakítható át kémiai vegyületté, viszont e vegyületek rendkívül könnyen redukálhatók színarannyá. Egyetlen fém, amely magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel és a kénnel. Nem reagál a szénnel, de a tellúr gőzökkel közvetlenül arany - telluridokat képez.

Azontúl, hogy a legfontosabb valutafém, mint ismeretes, az aranyat különböző területen alkalmazzák: gyógyászat, egészségügy, pl. gyógyszerek készítésére, fogpótlásra, az elektromos ipar, pl. termoelemek, villamos érintkezők, híradástechnikai, átvitel-technikai gyártmányok készítésére. Különféle ötvözeteit az ékszeriparban használják.

Az arany a természetben rendszerint színállapotban található. Kötött állapotban leginkább a tellúrral alkotott ércei ismertek. Ilyenek találhatók az Erdélyi Érc hegységben. A termésarany ritkán tiszta, legtöbbször kevés ezüst, réz, platina vagy más fém szennyezi. Az aranytartalmú kőzetek szétmállása folytán kiszabaduló aranypor, esetleg rög a folyók homokjába kerül és a nagy sűrűségénél fogva leülepszik. Sok helyen innen mossák ki.

A legjelentősebb aranytelek Dél-Afrikában, Oroszországban és Ausztráliában vannak. Hazánkban Recsk környékén volt és létezik kisebb arany-előfordulás. A tengervízben ugyancsak kimutatható. A tengervízben becsült mennyisége tízmilliárd tonna, amelynek kitermelésére ma még nincs gazdaságos műszaki megoldás.

Japán kísérletek folynak olyan tengervízi növények, moszatok kifejlesztésére, amelyek fejlődésük folyamán az aranyat magukban felhalmozzák. Ezeket elégetve, hamujukból ipari módszerekkel már kinyerhető az arany. Ez a kísérlet kevésbé lett eredményes, de a kutatások továbbra is folynak. A bányaarany kitermelése már akkor kifizetődik, ha a kőzet tonnánként 5 g aranyat tartalmaz. Gyakoriak az olyan esetek is, amikor ez az érték jelentősen kisebb és mégis folytatják az arany kitermelést.

Színaranyból soha nem készítenek ékszert, mert az túlságosan lágy ahhoz, hogy tartósan viselhető legyen. Ezért, hogy keményebbé s egyben ellenállóbbá is tegyék, a színaranyhoz meghatározott százalékban más nemesfémet adnak. Ennek aránya határozza meg azt, hogy hány karátos az arany:

916 ezredrész = 91,6 % színaranytartalom = 22 karát
750 ezredrész = 75,0 % színaranytartalom = 18 karát
585 ezredrész = 58,5 % színaranytartalom = 14 karát
333 ezredrész = 33,3 % színaranytartalom = 8 karát

Az ötvöző fém ezüst, réz vagy palládium. Az ezekkel a fémekkel való keverési arány adja meg az arany színét, amely lehet sárga, vörös vagy fehér. Sokan - tévesen - úgy vélik, hogy a 14 karátos arany csak vöröses, a 18 karátos pedig sárga. Ez így nem igaz, mert ma már minden színárnyalatból bármilyen karátszámú ékszer készülhet.

Amikor a kezünkbe fogjuk a megvásárolni kívánt arany tárgyat, érdemes egy pillantást vetni a hivatalos fémjelre, amely az ékszer készítési helyére és a karátszámra utal. A magyar fémjel beütését 1867 óta törvény rendeli el. Ez a vevőnek garancia arra, hogy valóban azt vásárol, amit szeretne. Az utcán, kapualjakban "alkalmi áron" kínált hamisítványokon általában nincs fémjel, vagy ha van, az hamis. Ám a hamis fémjel jól megkülönböztethető a valóditól. Érdemes tehát alaposan megfigyelni az ábrákon kinagyítva bemutatott, Magyarországon 1999-óta a mai napig használatos aranyfémjelzéseket. E jelek nélkül hivatalosan az arany ékszer is csak törtarany-áron értékesíthető. 

 

Az arany ékszerek kezelése

Az aranyékszer évezredek óta a szépség és az érték megtestesítője. Hosszú időre dísze lehet ruházatának, s kiegészítője öltözködésének. Szép ajándék, mely évek múltán is az ajándékozóra emlékezteti a viselőjét.

Hogy sokáig élvezhesse azt a magabiztosságot nyújtó és kellemes érzést, amit egy aranyékszer viselése okozhat, az alábbiakban néhány tanáccsal szeretnénk segíteni Önnek.

Az arany rendkívül jól nyújtható, így viszonylag kevés anyag felhasználásával látványos, a súlynál többet mutató lánc készíthető belőle. Az így készült aranyékszer azonban kevésbé bírja a hirtelen fellépő, erős fizikai behatást. Ezért ügyeljünk rá, nehogy beakadjon valahová. Ha már beakadt, óvatosan próbáljuk meg leszedni, semmiképpen ne feszítsük, ne rángassuk, mert könnyen elszakadhat és nem biztos, hogy az adott láncfajta nyom nélkül javítható!

Az arany kémiai behatásokkal szemben viszonylag ellenálló. Mégis egyes kozmetikumok elszíneződést okozhatnak az ékszer felületén. Ezt ötvössel könnyen eltávolíttathatjuk, de utána kerülendő ezen kozmetikum és az aranyékszer érintkezése.

Ugyanígy ajánlatos az aranyékszert levenni mielőtt gyógyfürdőbe mennénk. A gyógyvízben található elemek ugyanis megtámadhatják az ékszert, és különböző károsodást okozhatnak.

Köves ékszereket ajánlatos mosdáskor levenni, mert a szappan és egyéb tisztítószerek a foglalatba kerülve csökkenthetik a kövek csillogását, mattítanak.

Végül a nem szemekből álló, lapos vagy üreges láncokhoz egy jó tanács. Ezek egy bizonyos szintig hajlékonyak, onnan tovább hajlítva megtörnek. Bár nem szakadnak el, felületükön szemmel látható egyenetlenség keletkezik, amely nem javítható! Ez a sérülés alkalmi használatnál nem jelentkezik, de kerülni kell az olyan helyzeteket, amikor a lánc összenyomódhat. Ezért alváskor, éjszakára le kell venni, hisz ilyenkor sérülhet a legkönnyebben.

Reméljük rövid tájékoztatónk segítségével sokáig használhatja most vásárolt aranyékszerét és sok öröme telik majd benne.

 

Az arany története

Az arany története hosszú évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Az hogy ez a szép sárga fém kapta az általános értékmérő kitüntetett szerepét egyáltalában nem véletlen. Az ismert kémiai tulajdonságainak, szép küllemének, könnyű megmunkálhatóságának és főleg nehéz kitermelésének, előállításának következménye ez. Kémiai tulajdonságai: Az arany nem oxidálódik, nehezen alakítható át kémiai vegyületté, viszont e vegyületek rendkívül könnyen redukálhatók színarannyá. Egyetlen fém, amely magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel és a kénnel. Nem reagál a szénnel, de a tellúr gőzökkel közvetlenül arany - telluridokat képez.
 
Alkalmazási területei: Azontúl, hogy a legfontosabb valutafém, mint ismeretes, az aranyat különböző területen alkalmazzák: gyógyászat, egészségügy, pl. gyógyszerek készítésére, fogpótlásra, az elektromos ipar pl. termoelemek, villamos érintkezők, híradástechnikai, átvitel-technikai gyártmányok készítésére. Különféle ötvözeteit az ékszeriparban használják.
 

Az arany előfordulása Az arany a természetben rendszerint színállapotban található. Kötött állapotban leginkább a tellúrral alkotott ércei ismertek. Ilyenek találhatók az Erdélyi Érc hegység-ben. A termésarany ritkán tiszta, legtöbbször kevés ezüst, réz, platina vagy más fém szennyezi. Az aranytartalmú kőzetek szétmállása folytán kiszabaduló aranypor esetleg rög a folyók homokjába kerül és a nagy sűrűségénél fogva leülepszik. Sok helyen innen mossák ki. A legjelentősebb aranytelek Dél-Afrikában, Oroszországban és Ausztráliában vannak. Hazánkban Recsk környékén volt és létezik kisebb arany-előfordulás. A tengervízben ugyancsak kimutatható. A tengervízben becsült mennyisége tízmilliárd tonna, amelynek kitermelésére ma még nincs gazdaságos műszaki megoldás. Japán kisételetek folynak olyan tengervízi növények, moszatok kifejlesztésére, amelyek fejlődésük folyamán az aranyat magukban felhalmozzák. Ezeket elégetve, hamujukból ipari módszerekkel már kinyerhető az arany. Ez a kísérlet kevésbé lett eredményes, de a kutatások továbbra is folynak. A bányaarany kitermelése már akkor kifizetődik, ha a kőzet tonnánként 5 g aranyat tartalmaz. Gyakoriak az olyan esetek is, amikor ez az érték jelentősen kisebb és mégis folytatják az arany kitermelést.
 

Aranymosás Az arany kinyerésének ősidők óta alkalmazott módja az aranymosás. A valódi aranyászok a folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb anyagrészecskék, így az arany is fennakadnak. Az aranyszemcséket tartalmazó filcet időnként kimossák, az így nyert szűrleményt higannyal keverik össze és így a higany amalgámot képez az arannyal, a higanyt az amalgámból hevítéssel elgőzöltetik, vagy szarvasbőrön átnyomva eltávolítják, kipréselik. Az így kinyert aranyat tovább lehet finomítani. Az arany előállítása lehetséges ásványokból, ércekből un. kohósítással, vagy cianidos technológiával, illetve, ehhez hasonló nedves eljárással.